A Morri ki van akadva, hogy már nem neveznek el gyereket a nevével. Hát, szerintem ez nem olyan nagy baj, mert azért az ő neve ismert marad sok év múlva is. Míg mondjuk az enyémről Dév nagymamája el sem hitte, hogy létezik, kb. fél év után fogadta csak el a létezését, mikor is a rádiós kívánságműsorban valaki egy, az enyémmel egyező keresztnevű lánynak kérte az "Akácos út"-at vagy mit. Nálunk a faluban lavina indult, amikor engem máshogy neveztek el, mint az átlagot, és onnantól megszaporodtak az én nevemmel élő kis szarosok, ami engem eleinte zavart, aztán meg már leszartam. A tesóm nevét pedig a bácsik rendszerint máshogy mondták ki, mint ahogy van, mert képtelenek voltak megszokni.

Képzeljétek, vettem hosszú szárú csizmát. Igaz, most fél évig víz, és kenyér, de megérte :)

A másik nagyon fontos dolog, hogy most, hogy magamhoz tértem, rájöttem, hogy nekem sürgősen szükségem van egy fodrászra. Nem tudtok véletlenül egy jól vágó, megbízható, türelmes, hosszú hajból csak annyit vágó, amennyire megkérő fodrászt budapesten? Vészhelyzet van. Vagyis VÉSZHELYZET VAN!!!

Haj fronton egyébként állóháború van, ugyanis Dév ragaszkodik a hajam hosszához, a frizura, amit szeretnék, az pedig félhosszú (vállig érő) hajból alakul ki a legszebben, úgyhogy most tanácstalan vagyok. Még egy ideig hajlandó vagyok elviselni a hosszú hajat, de már nem sokáig. Egyébként amikor megismerkedtünk, kb fül alá érő hajam volt, most a hátam közepéig ér. Hiba volt megnöveszteni, megszokta a jót, és már nem akar lemondani a nyamvadt hosszú hajamról. Egy ködös gubancfésülős reggelen úgyis bepöccenek, és akkor már nem lesz visszaút.

Szóval fodrász? "Tudom, hogy valahol van valaki... valaki aki..."