Megkértek, hogy néha azért írjak, és igazából ez a kedves gesztus hozott most ide engem, ebbe a szép zöld blogba.

Rengeteget dolgozom mostanában, de nem ezért kussoltam ennyi ideig, hanem azért, mert teljesen, de tökre lusta voltam blogot írni.

Sok minden történt azóta.

A legfontosabb hír, hogy már majdnem egy hete odatépőzáraztam a zsíros valagamat az autóüléshez, és azóta egyedül járok autóval dolgozni. Megváltozott az életem ezáltal, ugyanis kb. 20 perc alatt bent vagyok a cégnél, és mivel kicsit mindig előbb indulok, mint kéne, ezért ott kukorékolok a tök üres idodában hajnalok hajnalán. Ebből kifolyólag most már kicsit előbb véget ér a munkaidőm, ami jó, mert egy nap nem lehet elég hosszú nekem. Fontos hír még, hogy előre be nem gyakorolt utam is volt már tök egyedül, sőt, egyszer hazafelé hirtelen ötlettől vezérelve beugrottam a Savoya parka shoppingolni, ahol az Obi parkolóból csak hosszas kutatómunka árán találtam ki, de megérte. Körözgettem, körözgettem, aztán a végén, mikor már minden rossz lehetőségen túl voltam (meg Dévvel  a kb. 3. telefonkonferencián), elindultam a legvalószínűtlenebb irányba, és voliá :) Aztán mikor ráálltam a jó útra, akkor még egyszer majdnem szó szerint befostam, mikor, mint megannyi torro, állt egy sor autó felkapcsolt lámpával a pirosnál a soksávos úton, amire én jobbra kanyarodván lámpa nélkül pimaszul kikanyarodtam, mert szabadott, de egy másodpercig azt hittem, hogy nem szabad, és meglincselnek (ilyeneket haluzok egyébként), aztán ugyanez még egyszer, de már jól vagyok. Az autót egyébként egy színészről neveztem el, Venszannak :) Csak azért mert ez az autó, azt szögezzük le, hogy fiú. Viszont padlizsán lila, amiért a fiúk állandóan piszkálnak (igen, az a kettő, akiknek piros, illetve bordó autójuk van), ezért úgy gondoltam, hogy talán francia, és lehet, hogy nem is hétköznapi... ezért lett Venszan. Már kétszer volt kórházban, hát, végülis már benne van a korban, ezt akkor is tudtuk, mikor örökbe fogadtuk. (De azért az a Bem téri lerobbanás kanyarodás közben nem volt túl szép, Venszan. Most már viselkedj.) /Kicsit egyébként lelkiismeretfurdalásom is van emiatt az egész autóügy miatt, szóval ha bárki valamikor az utcámból a munkahelyem közvetlen környezetébe utazna 06:30-06:45-ös indulással, szívesen elviszem. Nem mindig, mert néha bőgnöm is kell, azt meg nem szeretek mások előtt./

Miután a Farmville-ből kihoztam a maxot, átálltam Mafia Warsra. Üssetek agyon! Regisztráltam egy új accountot a facebookon, hogy magam köré tudjam szervezni a maffiámat, és ez ne zavarja a rendes accountomat. Hihetetlen, hogy az egész világon játsszák ezt a szart, reggel, délben, este! Mondjuk úgy könnyű, hogy mindenhonnan van maffia tagom. Kb. este 17-18:00 a legoptimálisabb, mert olyankor az indiai, az amerikai, és az európai szekció is ébren van :) A legdurvább egyébként, hogy az, hogy az usa-ig tényleg nem megy el az Európa térkép, szóval ez nem urban legend :) Volt egy amerikai csávó, aki elkezdett velem csetelni. Azt mondja (miután be copy-paste-elte a magyar himnusz első versszakát, én meg mondtam neki, hogy most olvassa fel webkamerába, hadd legyen jókedvem), hogy ez nem fair, hogy én tudok magyarul, ő meg nem. Mondom, hé, az anyanyelveden beszélgetünk, és te mondod, hogy ez nem fair? Aztán elkezdte nekem fényezni amerikát, hogy az a leggazdagabb ország, meg ott szabadság van, én meg mondtam neki, hogy hát ha ez számára a legfontosabb, akkor ezek szerint ő valószínűleg a lehető legjobb helyen van, erre hitetlenkedve mondta, hogy miért mondom ezt, egy csomó ember oda akarna költözni, ha tehetné, mire én mondtam neki, hogy annál jobb, több hely marad más országokban, és, hogy én nem akarok oda költözni, sokkal inkább pl. Svédországba, erre mondta, hogy az usa-ban vannak a legokosabb mérnökök, orvosok, a legjobb sportolók (mondjuk ez valszeg inkább a pénzből következik, tehát nem önálló tényező), stb, aztán mondtam neki, hogy igen, valószínűleg ezért hozza Európába pl. a Siemens a készülékfejlesztéseket, és kíváncsi lennék, hogy hány kínai, indiai, európai orvos dolgozik ott, ekkor bepöccent, és szó nélkül törölt az ismerősei közül :D Egy kanadai meg, aki egyébként tök rendes volt (azt hittem, a kanadaiak egy kicsit értelmesebbek, bár elnézve Ike fejét a South Parkban... igaz, azt amerikaiak készítették, tehát farkába harapott a kígyó) totálisan meglepődött, mikor megtudta, hogy hol lakom, mert "azt hittem, hogy ilyen messzire ott ti nem beszéltek a nyelvünket". Hát, de. Aztán levezettem neki, hogy mivel foglalkozik Dév, és hogy napi szinten muszáj neki videókonferenciáznia angolul mindenféle népekkel, na akkor azután többet nem került elő ez a téma. Szerintem azt sem tudta igazán, hogy mi az az MR, vagy CT készülék. (Hozzá kell tennem, hogy vannak azért rendes amerikaiak is.)

Egyébiránt egy ideje fogyókúrázom, de a fogyókúrás blogot nem fogom folytatni. Ez most egy kicsit magányügy jellegű folyamat, szóval nem szívesen teregetném ki, nem szeretném kockáztatni a folyamat sikerét.

Az English Grammar in Use már a wc-ben van egy ceruzával (ez egyébként egy fontos lépcsője egyes tanulási folyamatoknak, mondhatni kinevezés, vagy előléptetés, mármint, hogy ha valami már a wc-ben van, akkor esélyes az előrelépése a továbbiakban, amolyan fázisranglétra, inkább hagyjuk), de még várat magára a nagy elhatározás. Nagyon lusta vagyok, kell még egy kis idő.

Remélem mindenki jól érzi magát.

Az elmúlt hetek tanulsága az, hogy egy esküvő nem múlhat el nyomtalanul. A névátírás, mint tapasztaltam, nagyobb szívásnak bizonyult, mint azt valaha is el tudtam volna képzelni.

Útlevél, személyi, lakcím kártya, jogosítvány, bankszámla, főtáv, főgáz (a név ellenére ők a legkorrektebbek), elmű, fővárosi vízművek, upc, oep-betegkártya, apeh. "Hát a faszomat, azt." - mondanám, ha lenne.

Egyre jobban vagyok egyébként. Kezdjük behozni a lemaradásunkat. A lakás kezd lakhatóvá válni, képek, és naptárak kerültek a falakra, meg üzenőtábla, meg levéltároló, meg kis cseréppapagáj a virágok közé. Elrendeződött végre a nagy polcon is a tartalom, egyre jobb a nappali, kezd végleg összemosódni a két háztartás, lassan nyoma sem lesz a kétlakiságnak.

Tengap megint azt álmodtam, hogy kiskutyát kaptam. Álmomban nem volt felhőtlen kezdetben a kiskutya gondozása, ami tök reális, mert erre számítok az életben is. Én is elég problémás voltam, igaz, én ember vagyok, ő pedig egy ártatlan lény.

A nagyaseggem blog bezárta kapuit, és nem tudom, hogy kinyitja-e valaha. Ez nem azt jelenti, hogy drasztikusan változtak a céljaim. A céljaim nem változtak, csak az út változik.

A németet szorgalmasan felejtem, de érdekes módon ez egy cseppet sem izgat fel :)

Mostanábana  forralt bor, és a lefekvés előtti olvasgatás a meghatározó családteremtő élmény, és ez jó. Tegnap pont azon gondolkodtam, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy Dévvel mind a ketten egymás mellett csendben olvastunk. Aztán csináltam adventi koszorút is, bár, az idei egy kicsit sötét lett, lehet, hogy férne még bele egy kis giccs :)

És bocs, hogy mostanában nem írtam, vagyis ez a bocs annak szól, akinek esetleg hiányzott a blog, igyekszem visszatérni, mert nekem is hiányzik, de valahogy elcsúszott a blog és az életem két egymás melletti síkon kb. a nyelvvizsga környékén, és most jött el a pillanat, hogy megpróbáljam visszacsúsztatni.