Nem tudom én sem szó nélkül hagyni a csütörtöki egyetemi esetet, tekintve, hogy az unokaöcsémnek ki kellett ugrania a terem ablakán, hogy ne legyen lelőve. Azon túl, hogy rettenetesen sajnálom azt a fiút, aki meghalt, azokat is, akiket megsebesített ez a szerencsétlen beteg ember, az unokatesómat is rettenetesen sajnálom, és remélem, hogy a barátja elvesztése nem akadályozza őt túl sokáig abban, hogy kiváló gyógyszerésszé válhasson.

Értelmetlen az egész. Talán a srác aki meghalt elvégezte volna az egyetemet. Talán ledoktorált volna. Talán kutató lett volna belőle. Talán feltalált volna valamit, ami az emberiség javát szolgálta volna. Talán éppen egy mellékhatások nélküli antidepresszánst, vagy valami hasonló izét. Nagyon sajnálom...