Rebeka hosszú (5 nap, melyből az első hivatalosan kivett szabadnap volt), és kemény (de tényleg, hangja a telefon másik végén mintha egy vödör vízből szólt volna fel) betegség után visszatért a villába, a villanővér pedig meggyőzte őt a riportszobában (miután kivetette az elemeket a mikroportból), hogy neki (Rebekának) az a legjobb, ha (mivel volt még két lecsúsztatható szabadnapja, tehát 5 -(1 szabi)-(2 lecsúsztatható szabadnap)=2) a maradék 2 napot inkább kiveszi szabinak, nem pedig táppénznek. Rebeka ott volt, amikor az észt osztották, sőt, kétszer is sorban állt érte, de mind a kétszer elzavarták. Gyámoltalanságán meglepődök még, az igaz, de sajnálom is, ezért én, (bár nem volt vele komolyabb konfliktusom, nyitott is felém, sőt mi több, még falakat sem emelt kettőnk közé), most mégis a villanővérre tenném a jelet.

A tegnapi összefoglaló wtf élményét hűen tükrözi két sorban tömören az egyik, témával kapcsolatos komment (velvet.hu, természetesen :D):

"- Szandika, ki vagy zárva (a VV4-ből)! Hogy döntöttél?
- Maradok!"

De baszki, felvehetnének már egy rohadt kommunikációs managert, vagy valami hasonló majmot, akinek csak az lenne a feladata, hogy legalább ami kifelé megy az RTL-től, szóval hogy legalább az legyen következetes, és legyen neki értelme, mert a tegnapi összefoglaló vége eléggé wtf élmény volt, és ahogy látom nem csak nekem :)

Egyébként ez a tegnapi eset kicsit megint visszazökkentett a legendák világába, hogy aszondja nekem mindig is volt egy olyan érzésem, hogy VV Telivér fizuért van bent, és feladata a bomlasztás, és a majomkodás, hogy történjék is bent valami, legyen feszkó, stb. Na, most már úgy gondolom, hogy ilyen szempontból Szandika is felvetődhet, mint lehetséges fizetéses szereplő. Szandikának az a célja az életben műsorral, hogy visszafizesse a pízt a Sanyinak, amivel tartozik neki, mikor megkérdezték, hogy mit csinálna, ha megnyerné, baszki úgy nyilatkozott, mintha direkt azt akarná, hogy ne szavazzanak rá a nagyik ("pénzt elverném, kocsit összetörném, lakást lelaknám"). Most meg, megtagadta a feladatok elvégzését, hát ki merne ilyet megtenni azok közül, akik meg akarják nyerni a fődíjat? Aztán kapott egy levelet a kizárásról (hozzáteszem, szerintem azért, hogy a többieknek ne jusson eszébe hasonló feladatmegtagadás), majd bement lótulajdonos Sanyi, és "meggyőzte" Szandikát, hogy maradjon. Tehát Szandika ki akarhatott menni, de akkor Sanyinak nem lesz lovetta + az RTL-nek jól használható Szilikonszandi, így hát közös érdek, hogy bent maradjon, ráadásul a nézők is szeretik, így sokat esett volna a nézettség, nem lehetett megengedni, hogy kitegyék, de a többiek felé erőt kellett fitogtatni, ezért ment be a levél.

De most tekintsünk el a miértektől, a gond az, hogy az RTL ezt olyan primitív módon adta elő, ami még engem is megdöbbentett, pedig nem vagyok én senki kommunikációs dolgokban, de ha már csak annyit mondtak volna, hogy kicsit meg akarták ijeszteni Szandikát, ezért ment be a levél - ezt a bentieknek nem is kellett volna tudniuk, ők hihették volna azt, hogy igazi -, már jobban nézett volna ki a dolog, nem pedig úgy, hogy valaki kizárta Szandikát, mert tele lett vele a töke (hehehe), majd mégsem, mert Sanyi bement Tökölről, és szépen kérte az RTL-t, aki megengedte, aki meg tulajdonképpen nem is gondolta komolyan, csak valakinek hirtelen tele lett vele a töke, dehát tudod Sanyi. Úgy is előadhatták volna, hogy hát Szandika, az RTL úgy döntött, hogy ha megembereled magad (Sanyi szavainak eredményeképpen, aki amúgy állítólag 10 perc alatt helyretette Szandálkát, hehehe), akkor nagylelkűen megengedi, hogy maradj, nem pedíg úgy, hogy megkérdezik Szandikától, hogy hogy döntöttöttél Szandika kiskirálylány, számíthatunk rád, vagy le kell mondanunk rólad?

A témáért én kérek elnézést :)

Miután Budapest összes nagy sportboltját végigturnéztam füles csuklósúlyzóért, és sehol sem volt, de olyan szinten, hogy hí, meg há, meg őőő, végül rákerestem az internet langymeleg ölén, és nem lepődtem meg, találtam. Sőt mi több, nem csak online, de offline is létezett a bolt. Telefonos érdeklődésemre egy fiatalember megnyugtatott, hogy igen, van a boltban a súlyzóból, kb. 100 db, úgyhogy biztosan lesz még, mire odaérek délután. Így hát úgy döntöttem, offline vásárolom meg, egy utat megér, ráadáaul a 2000 Ft postaköltség árából inkább veszek még egy súlyzót. Gazdaságosan gondolkodtam, rószaszín cipellőket szeretnék, arra kell a pénz amúgy. Szóval felkerekedtem. A boltot könnyen megtaláltam, beléptem, a fiatalembert nem láttam, csak egy szimpatikus hölgyet (a pult mögött temérdek étrendkiegészítő cucc egy falnyi polcon), de mondom jobb is ez így, a nők megértőbbek a füles súlyokkal kapcsolatban, ez a hölgy pedig biztosan pártfogásába vesz engem. Odamentem hozzá, köszöntem, és mondtam, hogy mit szeretnék. Majd megszólalt. Vagyis, én elsőre nem tudtam, hogy ő szólalt meg, azt hittem, a fiatalember, akivel telefonon beszéltem. Majd miután kérdőn nézett rám, megkértem, hogy ismételje meg a kérdést. Megtette. A hölgy egy férfi hangján szólalt meg. Nem rekedtkés mély női hangon, nem torokgyuszis erős hangon, hanem egy férfi hangján.

Azóta is azon gondolkodom, hogy hogy történhet ilyesmi. Adott egy csaj, helyes arcú, mondjuk jó testű. Elmegy szoliba, majd utána lemegy a kondiba gyúrni. Aztán belejön, és rákap. Aztán rájön, hogy másoknak miért megy jobban az egész, és elkezdi tolni a cuccot. Sikerei lesznek, melyek elvakítják. De vajon süketté is teszik? Ezen a lányon azt láttam, hogy valószínűleg valamikor gyúrta magát, de most éppen nem, nem volt szálkás, de erős combú volt, tehát vagy pihen, vagy nyugalmi időszaka van. De baszki, a hangja már sosem fog visszaváltozni? Akkor sem, ha abbahagyja a cuccot? Ez durva, és sajnálom, ha így van, mert amúgy kedves csajnak tűnt, de nem tudom elképzelni, hogy pl. egy első randin hogy hidalja át ezt a dolgot.

Ja, a súlyzókat amúgy megvettem, öröm és boldogság a köbön, leírhatatlan, megmagyarázhatatlan, szavakba foglalhatatlanul fantasztikus érzés :) Mármint tulajdonolni őket :)

Megsütöttem életem első kenyerét, teljes kiőrlésű búzalisztből, és teljes kiőrlésű rozslisztből, nagyon finom lett, mindenkinek ajánlanám.

Az érzéseimről: nem jók. Picsogás on: már megint egy baráttal kevesebb ebben az országban, megint elmegy valaki, aki hiányozni fog. Mindig eldöntöm, hogy leszarom, nem érdekel már ez, de nem tudom leszarni, érdekel. Talán jobb lett volna tényleg a 70-es évekbe születni. A fogászat szarabb lett volna, de sok minden más egy kicsit állandóbb, biztonságosabb. Most kognitív disszonancia van, ezt nemrég tanultam. Picsogás off...

Továbbra is nézem a Való Világot, nem tudom, hogy manapság miért ciki tv-t nézni, de én szeretek, igaz, napi 2 óránál több nem szokott összejönni, kivéve, ha nyomoznak az ID Discoveryn, vagy a DoQ-n :) Szóval azért ezt a matektanárbácsit elfogadtam volna, még a primszámokat is definiáltam volna neki, na mindegy. Szandika amúgy folyamatosan esik a szememben, már nem neki drukkolok, hanem egyártelműen Alkeszosznak, mert ő legalább következetesen olyan, amilyen, Szandika kezdeti jópofa kisbaba stílusa pedig már emlék csupán. Anikónak már rég megbocsátottam, hogy hülyepicsa volt, és egyre szimpatikusabb nekem, örökbefogadnám.

Hallottatok már Pókról?

Ő a kedvenc blog.hu-s kommentelőm, gyakorlatilag az adott blog tartalmát fogalmazza át úgy, ahogy az kívülről hallatszik, leginkább a szakítós blogot, de van munkahelyi terroros bejegyzése is, olvassátok, ha unatkoztok (minden poszt elején van egy link az eredeti bejegyzésekről, először azt olvassátok el), a szakítós sosem olyan élvezetes, ha nincs utána egy Pókos verzió :D

Ez, vagy ez., vagy például ez.

Ülök a cégnél, és várom, hogy Dév jelezze, mehetek érte, mert mostanában én furikázom ide-oda, így őt nem zökkenti ki a budapesti autósforgalom a zenből, nekem meg úgyis mindegy ha szól a zene a kocsiban, meg aztán nem mehetek haza, mert üzent a Mikulás a rég mindig sírós keresztgyereknek, hát át kell adnunk, küldetésem van. Igazából csak az új játékaival akarok játszani, ez van :D

És most, hogy így küppedek, unalmamban eszembe jutott, elmesélem, hogy én véletlenül kezdtem el nézni a Való Világ 4 című műsort (egyszer iszonyúan unatkoztam a munkaidő vége előtt egy órával), és bár az Olivér nevű szereplőnek tökéletesen igaza van abban, hogy "Jól összefújta a szemetet a szél", én mégis találtam köztük két szereplőt, akik miatt néha rá fogok nézni a VV4-re, ez a kettő pedig Szandika, és Jorgosz travel Alekosz.

Szandika már a bemutatkozó videójával belopta magát a szívembe a megjelenésével nem párhuzamos személyiségével, meg ahogy ott ült smink nélkül taknyos zsepivel a Szilaj a vad ló vagy mi a franc mese előtt bőgve, hát kedvem lett volna megölelni, de tényleg. Őszinte és jószándékú, nem sunyi, és nem olyan buta, mint amennyire általában hittem/hiszik a kategóriájába tartozó lényeket, de ha mégis, akkor sem "úgy" buta, inkább jószándékúan naiv, én neki szurkolok, remélem megnyeri a mindent. Alekosz pedig érdekes, szerintem egy kicsit kényszeres, de volt egy monológja, amin annyira röhögtem, hogy ha ittam volna közben, nekem is ki kellett volna köpnöm, mint Szandikának, egyszerűen szórakoztat a személye, remélem sokáig bent marad, akár az utolsó kettőben, mert ugye Szandikának kell nyernie.

Egyébként csak én érzem úgy, hogy a szereplőknek mintha kiosztottak volna ilyen általános küldetéseket? Mert Alekosz úgy beszél a villabeli csajozásról, mintha teljesítenie kéne valami ütemtervet, vagy ilyesmi, az Olivér meg úgy keveri a szart a kis sunyi, mintha muszáj lenne.

Ja, amúgy a László nevű ügyvédet is kedvelem, jó hogy bent van, talán kevésbé lesz kaotikus a helyzet később, kell egy felnőtt is a társaságba.

December 6. van, ami azt jelenti, hogy kibonthattam reggel a teaadventinaptár 6. teáját. Az eddigiekkel nem voltam felhőtlenül boldog, hát még Dév, akit lelkesen szintén megajándékoztam a naptárral, és aki még életében nem ivott ennyi fűízű levet, mint az elmúlt 5 napban. Most itt a 6., egy Rooibos, ezzel igazán elégedett vagyok, Dévről nem tudok nyilatkozni, remélem nem fúj erre is, mert akkor tényleg tanácstalan leszek.

Tegnap nálunk volt a kedvenc infósom, és a menyasszonya (merthogy az is van ám már neki) és látogatásuk örömére főztem 3 liter forralt bort, ami egyébként el is fogyott elég jó egyéni eredményekkel, merthogy én kb 1 dl-t ittam belőle, szóval valószínűleg annyira nem lett szar a szezon első forraltbora.

Amikor Németországban teleltem, meglátogattuk a nürnbergi, az erlangeni, a bambergi és a sommerachi karácsonyi vásárt. A sznobométer Nürnbergben jócskán kilengett, árban is az volt a legaggasztóbb, és ahogy haladtunk az egyre kisebb helyek felé, úgy lett egyre olcsóbb, és bájosabb a vásár. Bamberg egy kisváros, Sommerach pedig inkább falu. Mikor megérkeztünk Sommerachba, még az autóból sem akartam kiszállni, annyira át voltam fagyva az egész napos járkálástól a hidegben, de aztán megembereltem magam, és beszivárogtunk a sötét és kihalt, gyakorlatilag múzeumszerű településre, ahol max néhány magánháznál pislákolt némi fény, meg, mivel ez híres borvidék, a boros kirakatokban, melyekről nem tudtuk megállapítani, hogy van-e mögötte a házban ember, vagy sem, magánház, vagy sem, mert kitáblázva semmi, de tényleg, semmi sincs, én nem is tudom, hogy pl. a sok kis vendéglőt hogy találják meg az emberek, mert mi összesen csak egyszer láttuk kiírva, hogy Gasthof, de még oda sem mertünk benyitni, olyan sötét volt. Egyszer aztán találtunk egy borosboltot, ahol volt bent ember :), oda bementünk, és Dév választott 3 üveg helyi bort. Onnan kb 20 méter séta után egyszer csak világosságot és embereket láttunk egy udvarban, na, gondoltam, hol fény van és germán emberek, ott meleg van, és forralt bor, hát bementünk, és láss csodát, az udvar nem is egy hétköznapi udvar volt, hanem egy rég nem állatokra használt istállóudvar, körülötte magánház, benne egy aprócska két napos közösségi karácsonyi vásárocska, helyi házi dolgokkal. Ezen a helyen is ettünk Lebkuchent, ami olyan, mint a mézeskalács, és a mézespuszedli szerelemgyereke, és Nürnbergi félét is ettünk, amire mindenki nyáladdzik, és ami sztem valami gépi termék lehet, ami nem baj, de ez a kis sommerachi házi süti olyan finom volt, hogy képes voltam miatta elővenni legmélyebb német tudásomat, és megkérdezni, hogy tényleg van-e benne sok darált mogyoró, mert annyira istenien mogyorós ízű volt és omlós, hogy ezt fel sem tudtam fogni, de az is lehet, hogy éhes voltam. Erre a kedves német hölgy azt mondta, hogy szerinte igen, lehet benne, nem igazán tudja, mert a barátnője sütötte, de hogy krumpli van benne, az tuti.

Na, ezt az egész rizsát csak azért mondtam el, mert mikor hazajöttünk, beírtam a google-ba azt, hogy"Kartoffel, Haselnuss, Lebkuchen", és kiköpött egy receptet, amit a hétvégén meg is sütöttem, és voila, ott termett a fincsi mogyorós sütemény a Dévcsalád asztalán.

A recept a következő:

450 g liszt

500 g főtt és átnyomott krumpli

500 g darált mogyoró (én 400 g mogyorót és 100 g mandulát használtam, mert ennyi volt otthon, így is vagy 1,5 órán át törtük őket :D)

625 g cukor (de én bolond vagyok, és csak 500-at tettem bele, igyekszem spórolni az édes ízzel, aki szereti, nyugodtan tegye bele a 625 g-ot)

2 teáskanál őrölt fahéj

2 teáskanál szódabikarbóna

2 csomag sütőpor (eredetileg egy másik receptet kezdtem el sütni, mikor jobbnak láttam ezt a receptet, és akkor már benne volt a szódabikarbóna a lisztben, így a 3 cs. sütőpor helyett csak 2-őt tettem bele, tehát nyugodtan használhattok 3 cs. sütőport is, de lehet, hogy elég a kettő is, ez majd a következő sütésnél kiderül :))

6 db tojás

100g cukrozott citromhéj, és 100g cukrozott narancshéj, ezeket én kispóroltam, mert nem volt itthon, és nem volt időm készíteni, de ha valaki kedvet érez, a * után olvashatja az elkészítésének a módját (én még sosem csináltam, nem tudom, hogy működik-e egyáltalán), bár, még talán készen is lehet kapni, nem tudom.

Az egészet összekevertem fakanállal, majd miután nehezebb lett keverni, mert ez ilyen ragacsos izé lett, akkor a kézi robotgép dagasztójával, de szerintem ezzel a lépéssel nem jutottam semmilyen előnyhöz, szóval ha kedves az életed, ezt hagyd ki. Aztán fogtam egy gáztepsit, tettem bele sütőpapírt, és 9, egymástól egyenlő távra levő kis kb. 7-8 cm átmérőjű és 0,5-1 cm magasságú tallért próbáltam formázni a ragacsos masszából kanállal, esetleg hámozott mandula nyomható a tetejére, majd nyomás a sütőbe. 150 °C-on (0-220 °C-os skálán, ha fokozatos sütőd van, nem fokos, akkor aránypárral kiszámolhatod :)), kb. 15-20 perc alatt megsütöttem. Vigyázni kell egy kicsit, mert mivel barna a süti a fahéj és a hámozatlan mogyoró miatt, nehéz látni, hogy mikor jó. Az első adagnál vegyél ki egyet 15-16 perc után, és törd ketté, ha belül a tészta nem nyers, akkor függetlenül a süti színétől készen van, ebből kb. láthatod, hogy a te sütődnek mennyi idő kell, nem kell, hogy barna legyen a tészta a sütéstől. Mikor megsült, és kihült, csorgathatsz rá olvasztott csokit.

Krumplis-mogyorós Lebkuki és adventi koszorú, asztallappal

Legközelebb kipróbálom hámozott mogyoróval, lehet, hogy úgy finomabb lesz :)

* "Cukrozott narancshéj"

"Először is nagyon alaposan megmosom a narancsokat (a jó vastag húsú, görög narancsot válaszd), éles késsel meghámozom, és kb. 1 cm vastag csíkokra felvagdosom. 4-5 napig hideg vízben áztatom (úgy, hogy naponta többször cserélem rajta a vizet). A 6. napon friss vízben felteszem főni (kb. 1 óra alatt megpuhul), leszűröm, hideg vízzel leöblítem, és lemérem. Amennyi súlyú a narancshéj, annyi súlyú kristálycukorral összekeverem. Visszateszem a tűzre, addig, amíg az összes cukor feloldódik. Félreteszem másnapig, és másnap megismétlem ugyanezt a műveletet. Ha szükséges, még harmadnap is (a lényeg, hogy az összes cukor a narancshéjon kristályosodjon ki). Végül egy alufóliacsíkra terítem a cukrozott narancshéjdarabkákat, és hagyom megszáradni, úgy, hogy naponta forgatom. Ha jól kiszáradt, üvegekbe töltöm, és amikor szükség van rá, kisebb darabkákra vágva felhasználom (pld. gyümölcskenyérbe)." https://sites.google.com/site/elfeschaffer/

Visszajöttem, az elmúlt egy hét nagyon jó volt, egész héten mászkáltam Nürnbergben, illetve egy napot Erlangenben, tudnám díjazni ezt az életformát, dehát az élet nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról...?

Egyébként ti is láttátok, hogy reklámozzák a kristály cukrot? Erre legszívesebben azt mondanám, hogy wtf, de nem merem, pedig itt va a nyelvem hegyén. Olyan érzés, mintha a zsírosvalagú magyar nép (tisztelet a csinos kivételhalmaznak) annyira egészségesen kezdett volna el táplálkozni, hogy hirtelen a cukoriparban hatalmas termékfelhalmozódás jött volna létre, egy krízis helyzet, melynek a megoldása annyira égető, hogy megéri hatalmas pénzeket ölni óriásplakátokba, reklámirodákba stb, hogy az emberek nehogy elfelejtsék, hogy cukor, cukor, CUKOR. Ez csak azért olyan érdekes, mert sosem hittem, hogy ilyen létezhet, mármint hogy a kristálycukornak valaha reklámra lesz szüksége, mintha a csapvizet reklámoznánk, vagy a levegővételt. Nekem hiába reklámozza, mert évente veszek kb 2 kiló cukrot, azt is süteménybe sütöm bele és jónapot, aki meg nagykanállal eszi, az meg úgyis a legolcsóbbat veszi meg, nekem ez rejtély. Miért? Mire fel?

És tudjátok mi rejtély még? Németországban egy csomó ajtóra fel volt festve ez:

20*C.M.B.*10

De hopp, már meg is van. Hát ez nem nekem való :D viszont érdekes.

Tudom, hogy értelmetlen és összefüggéstelen posztjaim vannak, de kb ilyen a helyzet a fejemben most. Ha az életem unalmas, akkor a blogom is. Vagyis, tulajdonképpen csak én vagyok unalmas, az életem nem is annyira az. Nem tudom, talán felnőttem, vagy a személyes krízisem hagyatéka, de egyszerűen lógok a levegőben, mint a gólyafos (by N-B. András), viszont jól érzem magam, van bordó harisnyám is, már csak piros zsenília golyócskákat kell találnom valami hobbiboltban, és teljes lesz az öröm. És idén a németeken felbuzdulva megpróbálok eredeti mézeskalácsot sütni, mogyoróval, mandulával, meg minden szarral, bakker, cukrásznak kellett volna mennem. Az egy fokkal jobb, mint a vadakat terelő juhász, mert legalább melegben van munka közben.

Tényleg, tudom, hogy balfaszság így egy hét kinttartózkodás után, de esetleg nem tervez valaki N.o.-ba menni, és/vagy hazajönni onnan az ünnepek előtt, érintve Budapestet? Ezt csak azért kérdezem, mert - tudom, balfaszság ez is - de kb. a vasárnapi hazaindulás előtti szombat éjjel tudtam meg, hogy létezik olyan, hogy Backoblaten, és nekem feltétlenül szükségem van olyanra. Ez egy kis semmilyen ostyalap, általában kerek, különböző átmérőjű kiszerelésekben kapható (kb. 100db van egy dobozban), és az aprósütik alá teszik sütés előtt. Semmi értelme, de jól néz ki :D

A hétvégén itthon volt a tesóm, és mivel mindkettőnknek egyforma pocok feje van, hát gondoltam felpróbálom a szemüvegét, hogy hogy állna nekem egy ilyen.

Ma megyek szemüveget csináltatni. Ami azért is jó, mert ha lesz szemüvegem, tán még okosabbnak is néznek majd, ami nem baj, tekintetbe véve azt a tényt, hogy idegenekkel keveset beszélek, talán meg is maradnak ebben a hitükben, és végülis az első benyomás elég fontos dolog. Szemüveg mögül könnyebb okosan nézni, ezt azóta tudom, mióta volt az a reklám, amiben a nő állt a szavannán, bámult bele a napba, és nem hunyorgott, nem tudom miért, de okosnak és bölcsnek tűnt, na kb. akkor jutott eszembe nekem is, hogy valami ilyesmi rajtam is dobna úgy 1-2 pontot, hát így. Egyébként nem teljesen divatból kell, messzire már nem látok jól, vén csont vagyok, 27 éves vén zsíros cupák bakker, tényleg, most már a 27 éveseknek való szemránckrémet kell majd vennem, jó hogy mondjátok.

Egyébként vasárnap reggel indulunk Erlangenbe, mindjárt megnézem, hogy lesz-e a közelben Alexander Marcus koncert... Hát bazmeg, nem pont most, 26-án lesz Bécsben a koncert? Én megértem, hogy évente egyszer eljössz Bécsbe Marcus, de miért pont akkor, amikor 1. eljegyzésem van, 2. én megyek Németországba?

Összekapartam magam, a Lady Gaga azt mondta, hogy mindenkinek megvan az életben a nagy pillanata, és ez tuti igaz, mert ő az interneten is fent van, meg a tévében is láttam, szóval visszahozott az életbe, thank you Gaga, imádlak.

A koncert egyébként nagyon tetszett, befostam-behugyoztam nagyon jól esett, igaz, egy pillanatig elgondolkodtam, hogy van-e rajtam kívül bárki, aki egy végsőkig elkeseredett, másfélórás depresszióra megoldást kereső közös bőgés után látogatta meg a koncertet (vagyis nem közös, csak én bőgtem, és Dév volt az egyszemélyes közönség /a néha interaktívvá tett showban/), Dév szerint a válasz nemleges, én nem tudom, mert láttam aranyflitterruhás lányt, és rózsaszínhajút is, ők lehet, hogy bőgtek a koncert előtt, de szerintem örömükben érzett áhítattól vezérelve.

Az meg külön tetszett, hogy az Alejandrot a Gaga fekve kezdte el, meg azok a sikoltások amikor jött a szörny, hát nagyon cuki volt, igazán, de tényleg, simán megnézem legközelebb is :)

Egyébként hétfőtől egy hétig Németországban hesszelek, Entspannung, meg Glühwein, meg seggmeresztés, néha nekem is lehet szerencsém, hát majd most. Dév dolgozik, én pedig kihasználom, hogy ingyen szállok meg Nürnbergben 5 napig, és beveszem magam a germánok lakta vidék rejtett zugaiba várom haza Dévet, és vedelem a citromfűteát (nem). Valójában meditálok, átgondolom az életem, keresem az értelmét, és ha megtaláltam, lemegyek a közértbe kenyeret venni. Ezek a tervek.