Na, gyorsan leírom, hogy mi van most, aztán nagyon szeretnék rendesen írni (jövök még a lagzi-nászút témával is), most (is) el vagyunk havazva (banyek, hogy nem tudunk már leülni a hatalmas seggünkre egy kicsit), kísért a múlt az esküvő, hehe, de majd talán egyenesbe jön a tér-idő görbülete.

Szóval a napjaink bürokratikus szopással telnek, névváltoztatás (az ügyintézők igyanak egy kicsit több kávét, ha kérhetem), az autó papírjainak intézése, stb. Ezekkel szívunk, mindkét ügyben hibáztak a hivatalnokok, és ezért kell rohangálni intézkedni, telefonálgatni, stb. Lányok, sose menjetek férjhez, sose változtassatok nevet, és sose vegyetek autót a saját nevetekre!

Az autó egyébként remekül működik, belevezettem már valamivel több, mint 600 km-t, vettem bele Wunderbaumot, de gondoltam megkímélem Dévet, és a kókuszos vs. vaníliás helyett inkább egy frissebb illatot választottam, melynek neve New Car, hehe (jó, tudom, 15 éves, de hát egy csecsemőnek... :D).

Opel Vectra 1.7D,  született: 1994. Jó koszos, és még a kuka is. 

Érdekesség: Dév ifjú volvoját soha az életben nem sikerült olyan ügyesen vezetnem, mint ezt a kis öreg opelt. ezzel még csak párszor fulladtam le, akkor is csak azért, mert 3-asba tettem 1-es helyett. Ez egyébként abszolút jellemző hiba nálam, az 1. és a 3. közti különbséget még csak csak megérzem miután hirtelen lefullad alattam az autó :D, de a 2. és a 4. köztit... Mikor oly gyönyörűen áthajtottam a körforgalmon 4-ben :) De az utolsó 400 km-en már egyszer sem fulladtam le. Javuló tendencia, ahhoz képest, hogy a volvot ennél jóval többet vezettem, és még két hete is akadtak gondjaim a kezelésével. Minden tiszteletem Dévé, hogy ilyen hibátlanul tudja vezetni, és még szereti(!) is. Engem ezek után a hideg verejték csap szét a gondolatára is.

Egyébként elkezdett vissza nőni a hajam, emellett még mindig hullik, de talán egy cseppet kevésbé. Kéne belőle vágatni egy tizest, Dév infarktust fog kapni, ha megtudja :)

Hosszú évek tapasztalatai alapján most már biztos, hogy nagy lúzer vagyok.

Legyen elég annyi, hogy tegnap óta egy gyönyörű, méretes, igazán nem jellegzetes monokliszerű sérülést hordozok a bal felső szemhéjamon. Elég jól sikerült alkotás egyébként, ha nyitva van a szemem, szemhéjpúder hatású (úgy alig látszik, gondolkodtam is, hogy kifestem hasonló málna színűre a másikat is, van is olyan színem tényleg), ha csukva, vagy amikor lefelé nézek, akkor viszont ÚRISTEN, MI TÖRTÉNT?

Egy jó tanács: sose nézz ki az ablakon, amikor éppen a rugós szúnyoghálót tervezed felengedni a redőny mögé, mert eme tevékenységedet akár tudat alatt is tudod kezdeményezni.

(Elgondolkodtató egyébként, hogy mennyire egyedi sérüléseket tudok szerezni. Emiatt egy kicsit büszke vagyok.)

Van egy autóm.

(Azóta így áll a szám: hííííííííííííííííííííííí)

Gyönyörű szép :)

Idén nincs létösszegzés, a 26 a kedvenc számom, szóval nincs okom panaszra :)

"Hol a torta?" :D

A Csabi macskája, a Mici cica teljesen olyan, mint a Csabi: nem barátkozik, nem személyeskedik, igazából nem lehet megsimogatni sem, fel lehet dühíteni könnyen, és a sarokba szarik. Jó, ebben különböznek, de végülis a Csabit emberek nevelték, a Micit meg csak a Csabi.

A Csabi olyan ember, aki "Ember!"-rel kezd mondatot. Általában ez nekem nem szimpatikus, Csabi esetében sem az, és tény, hogy ha nem ismerném, összekuláznám magam, ha szembejönne velem a setét és homályos budapesti éjszakában, de így nem félek tőle, mert ha bántalmazni támadna kedve, felismerném, és tettével el kéne számolnia. Feltéve, ha életben maradnék.

A Csabi meglehetősen ügyesen kaparja ki magának a gesztenyét, meglepődik és zokon veszi, ha valaki hasonlóan ügyesen ezt észreveszi, és nem hagyja, hogy ezt ingyen az állam pénzén tegye.

A Csabi egy embertípus. Az én fajtámnak nem nő különösebben a szívéhez, sőt, és mégis van macskája. Igaz, hogy csak az egoista Micike, de legalább élőlény.

Bocs, hogy megint én, de a Rebi kb. kedden eldöntötte, hogy szerencsétlen, mert reggel eltört egy poharat, és még a hévet is lekéste (én itt összeesküvéselméleteket kezdenék szövögetni, ha lenne rá időm), és azóta is kitart amellett, hogy szerencsétlen maradt a pohár összetörése miatt. A barátnője azt mondta neki, hogy addig rajta marad az átok, amíg nem pótolja  a poharat valamilyen úton-módon. Úgyhogy a Rebi ma poharat megy venni. Ha mégsem megy, akkor én megyek el venni neki egy szaros poharat, mert már kezd terhes lenni ilyeneket hallgatni nap, mint nap, hogy "Hijjj, leesett a zsebkendőm, láttad? Mondtam, hogy még mindig tart a szerencsétlenségek sorozata!"

Nem tartozik szorosan a témához, de létezik olyan a gyerMekmese történelemben, hogy szájösszeragasztó kismanó?

Itt egyébként semmi sem változik. Aki szeret beszélni, az nem vetkőzte le eme becses szokását, aki meg nem szereti hallgatni, az sem.

A nyelvvizsga bizonyítványomat lehet, hogy lenyúlta valaki a postán, de az is lehet, hogy igazából át se mentem, csak valami pattanások elleni harcban alulmaradt tinédzsermunkás feldühödten rossz adatokat vitt a rendszerbe. Az angollal pont fordítva volt, azt írták ki, hogy há-há, sajna megbuktam, aztán 4-5 hét múlva kinder meglepetéscsomag volt a postaládában (falun már régen is becsűrték a postaládába az ajánlott levelet mindenféle aláírás nélkül), kicsit ki is akadtam, hogy mi az, hogy nem kellett aláírnom, aztán eszembe jutott, hogy átmentem a nyelvvizsgán, úgyhogy végülis leszartam.

Tegnap valami hihetetlen hajrában kérvényeztem új személyit, új lakcímkártyát, és új útlevelet (10 évre természetesen), ezekért 16000-et fizettem, majd átfáradtam a jogosítványos pulthoz, ott a hölgy javaslatára már hosszabbítást is kértem, ez kb. 6400(orvosi)+4000, vagyis összesen cirka 27000-be került a személyiségem valaki más nevével való deformítása (mindent az új névvel kellett aláírni, és miközben aláírtam, arra gondoltam, hogy miért kell valaki más nevét aláírnom, aztán eljutottam a sajátomhoz, és rájöttem, hogy baszki, ez az én teljes nevem, ezentúl MINDENHOL MINDIG MINDENT ezzel a névvel kell aláírnom, és MINDENKINEK ezzel a névvel kell bemutatkoznom, de milyen névvel, ez nem is az én nevem, ja de igen tényleg az enyém, AZ ENYÉM, szóval majdnem meghasonlottam). Remélem Dév érzi a dolog súlyát, mert az van neki bőven. Hogy miért kerül ennyibe ez a sok szar? Azt nem tudom, de (figyeljétek, milyen jól megoldottam a témák közötti átvezetést ;)) ennél még az a laptophoz való, gumirozott ütésvédett 500 gigás hordozható vinyó is olcsóbb, amit kinéztem. Muszáj valamit kitalálni, mert azt a sok cuccot le kell szedni, ami rajta van, novemberben szegény Mircsikének orvoshoz kell mennie, és nem hagyok rajta semmi személyeset, meg amúgy se semmit, a programokon kívül. Nekem ne nézze a bikinis seggemet senkiemberfiaszámítógépszerelőmester.

Ma diavetítés az infósoknak. A gyermeki infós nem jön, mert külföldön van munkaügyben, így nem kell eltüntetni a gyufákat, éles késeket, ollókat, és bármit, amivel kárt okozhat magában vagy környezetében. Egyszer egy grillázsdarabot pörkölgetett az adventi koszorú gyertyáján. Aztán kipróbálta, hogy mit lehet még pörkölgetni. Aztán elfújtam a gyertyát, és elvettem tőle. Ünneprontó kopott öreg majom voltam, tudom, de túl közel ült a függönyhöz.

Előre szólok, hogy csak részletekben vagyok képes elmesélni a történteket. Először a nászutat, majd egyszer a lagzit is. Nem tudom, de én a helyetekben baromira unnám az élménybeszámolós posztokat, de ti akartátok :D

Röviden a program:

Péntek (okt. 2.): Érkezés, akklimatizálódás

Szombat (3.): Loro park

Kedd (6.): Szigettúra

Csütörtök (8.): Szomszédos sziget meglátogatása

Vasárnap (11.): Katamarán túra

Hétfő (12.): Aquapark

Péntek hajnal (16.): hazautazás.

A repülőgép 01:00 körül szállt fel Ferihegyről péntek hajnalban, és kb 06:00 körül szállt le Tenerifén, Aeropuerto Reina Sofia-n (Zsófia királynő repülőterén). Megvártuk a bőröndöt, drukkoltunk, hogy meglegyen (ez mindig így van), majd megkerestük az utazási irodás csajt. Meg is lett, és kedvesen elmagyarázott mindent, majd egy buszra terelődtünk, ahova gyorsan beültünk, és vártuk a többieket. Közben láttam pálmafákat, amiknek tökre örültem, mert nagyon szerettem volna sok-sok pálmát látni. Később kiderült, itt fikuszon, sárkányfán kívül nem is nagyon fogok mást látni, mint aloe verakat, és pálmákat. Mit bántam én :)

Volt egy magyar nyugdíjas házaspár, a férj úgy 90 éves, a nő úgy 65, tipikus nyomulós banya, az a fajta, aki valamikor a rendszerváltás idején újgazdaggá vált, és öntudatra ébredt. Na ez a banya BÁÁÁRHOL, ahol lehetett, tolakodott, nyomult, furakodott. Velem megszívta, mert azért én az ilyesmit nehezen viselem. Szegény bácsit sajnáltam, ahogy ráncigálta, amikor épp látott valahol 10 centi rést, ahova be lehetett furakodni. Szerencsére nem ugyanabban a szállodában szálltak meg, így banyamentesítődtünk, és hazafelé is valszeg egy héttel korábban jöttek. 

Kb. 20 perc alatt megérkeztünk a transzferrel a szállodába. A szálloda itt kapta meg az első pirospontot, mivel nem kellett megvárnunk a 12:00-t a szobánk elfoglalásával, hanem azonnal megkaptuk a kártyakulcsokat. Addigra vastag páraréteg rakódott ránk, úgyhogy gyorsan lezuhanyoztunk, és aludtunk, mint a jógyerekek. Aztán felkeltünk, és elmentünk felfedezőútra. Beültünk kajálni. Begyakoroltam egy szép mondatot spanyolul, de nem mondtam el a pincérnek, mert nem volt benne partner.

Megfigyelések:

- A spanyol turisták is tolakodnak.

- Itt a tengerparton a nők 50%-a monokinizik. Ez a divat. Most pedig jöjjenek a hátborzongató tények: a monokinis nők 70%-a bőven(!!!) nyugdíjaskorú. Legtöbbjük bőre már cserzett a sok naptól. A monokinis nők 25%-a alulról-felülről súrolja az 50-et, a maradék 5% 20-30 között szór, de higyjétek el, sosem volt még ilyen kevés ez az 5%. Dév az elején még nézelődött. Ugye, amikor nem votl rajta a szemüveg a parton, gyakran adótott lehetősége megpillantani a távolban egy közeledő monikinist. Azonban hamar rájött (úgy a 3. napon tudatosult benne végleg), hogy saját megfogalmazása szerint "az a baj, hogy itt túl sok olyan nő is monokinizik, akinek ez nem annyira áll jól". Egy idő után felhagyott a mazsolázással, és inkább velem foglalkozott :D

Kedvencem az kb. 120 kg-os német hölgy volt, aki a hájhurkák miatt vörös-fehér csíkosra égett, mert egyszerűen a nap nem tudott behatolni a hurkák közé (ülve napozni veszélyes, ha vannak hurkáid), de azért ez a hölgy is úgy érezte vége a világnak, ha a melle melltartóban láthatatlan része fehér marad. Gyanítom, hogy a melle alatt most lett két fehér volt, melyek mint hatalmas világostestszínű vízcseppek virítanak a hasán jövő nyárig.

- Bár a spanyolban van szép magázódás, hát abból itt elég ritkán érzett az ember bármit is. Itt mindenki Hola-zik, még a takarító személyzet zs Hola-val köszönt nekünk vigyorogva a folyósón.

- Hamar kiderült, hogy itt nem iható a vezetékes víz, ugyanis a rengeteg szállodát csak úgy lehet ellátni édesvízzel, ha lepárolják a tengervizet, és utána brutál módon klórozzák. Ezt pedig a kényes európai gyomor nem nagyon bírja. Úgyhogy két hétig gyerekfejes ásványvizet, sangriát, és gyümölcsleveket ittunk, amik olyan tömények voltak, hogy 1:1 arányban lehetett higítani mindenféle élvezeti veszteség nélkül, sőt.

- Na amin kiakadtam, hogy mi a magyarázata annak, hogy itt ennyi, de ennyi angol van: az angoloknak egészen 1-2 évvel ezelőttig volt fapados járata a szigetre, melyre egy jegy úgy cirka 8 fontba került. No comment.

- Itt is van "fekete maffia", mint olaszországban. Olaszban a lepedőn árusított táskákkal nyomultak a négerek mindenütt, azt gyorsan fel lehet kapni, és onnantól ők már csak járókelők batyuval. Itt csilivili nyakláncokat, hamis órákat, és napszemüvegeket árultak, egytől egyik kézből. Járkáltak a tengerparton, és tukmálták a cuccot. Egyszer megszámoltuk, hogy 5 perc alatt 3 is odajött hozzánk... A fekete lányok hajfonók voltak, és csináltak pénzért szép koponyát látni hagyó fantasztikus fonott hajat. A feketéken kívül voltak gyümölcsárusok, meg fánkárus, meg thai masszőrök (férfi, nő), ezek mind járkáltak a parton, és ajánlgatták a szolgáltatást.

Na itt vagyok. Mindenkinek köszönök mindent, jókívánságot, üdvözlőlapot (Réz, csodálatosan szép a lap, köszönjük, méltó helye lesz az albumban :)), kiskutyát a küszöbön*,  néhány pár plussz kilót, viráglocsolást.

Visszatértem, még lendületbe kell jönnöm, ami nem könnyű :)

Mindenki nyugodjon meg, amint megjön a nyelvvizsga bizonyítványom, a blog újra magyar nyelvű lesz. Vagy spanyol. Vagy svéd. Vagy dán. Vagy szerbhorvát. Vagy silbo. Ezt hallottam ám élőben, és azóta Dévvel silbo nyelven kommunikálunk, ha pl egyikünk a fürdőben, másikunk a nappaliban van. Mondjuk kell hozzá fantázia.

Majd igyekszem mindent megírni olyan részletesen, ahogy kifér.

Előljáróban annyit, hogy hazahoztam egy fél állatkertet.

*kakukktojás:P